A PÁCÍTÁS és a PASSIVÁLÁS a rozsdamentes acél felületére alkalmazott kémiai kezelések a szennyeződések eltávolítására és a folyamatos króm-{0}oxid, passzív filmréteg kialakulásának elősegítésére. A szedés és a passziválás egyaránt savas kezelés, és egyik sem távolítja el a zsírt vagy az olajat. Ha a gyártás piszkos, a pácolás vagy passziválás előtt mosószert vagy lúgos tisztítószert lehet használni.
Mi az a szedés?
Ha az acélt hegesztéssel vagy más módon olyan mértékben hevítik, hogy a hőárnyalat vagy az oxidréteg látható, az alatta lévő réteg krómmentessé válik, ezáltal az acél kevésbé ellenálló a korrózióval szemben. Az acélszedés az a folyamat, amikor savas oldatot alkalmaznak a hőhatásnak kitett zónák és az alatta lévő, csökkentett krómréteg eltávolítására a rozsdamentes acélból. A pácolt acél felületi szénacél szennyeződéstől és beágyazott vasrészecskéktől mentes. Jellemzően tompa, matt szürke felületet hagy maga után. Leegyszerűsítve, a pácolás eltávolítja a hő által érintett rozsdamentes acélréteget, és előkészíti a felületet a passziváláshoz.
Mi az a passziváció?
A passziválás a pácolástól különálló folyamat, amely önmagában vagy pácolás után is elvégezhető. A pácolástól eltérően a passziválási folyamat nem távolít el semmilyen fémet. Ehelyett a rozsdamentes acél felületét oxidáló savval kezelik, hogy feloldják a szénacélt, a szulfidzárványokat és eltávolítsák a vasat és egyéb felületi szennyeződéseket a rozsdamentes acélból. A sav továbbá elősegíti a krómban-dús passzív film kialakulását, amely korrózióállóságot biztosít. Míg a pácolt acél fénytelennek vagy maratottnak tűnik, a megfelelően végrehajtott passziválás nem befolyásolja a fém megjelenését.
Miért van szükségünk rá?
Sokan nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy a rozsdamentes acélok gyakran természetes passzív állapotban vannak. Ha azonban az acélt bármilyen módon manipulálják vagy gyártják, például hegesztik, a fémfelületen lévő természetes króm-oxid film elhalványul. Ennek következtében a rozsdamentes acél korrózióállósága a hegesztést követően gyengül. A fém felületén lévő króm-oxid filmréteg helyreállításához a rozsdamentes acélt passziválni kell. Valójában a rozsdamentes acélok passziválásának egyik fő oka a hegesztés. A fém hegesztése során elveszíti szabad vasát az ötvözetből, és a fémfelület általános szerkezete jelentősen átalakul. A hegesztési varrat hőhatászónájában a króm/vas arány jelentősen csökken. A rozsdamentes acél fémfelületén szabadon folyó vas elősegítheti a korróziót/nagyolódást.
Melyik a legjobb passzivációs módszer?
-
Passziválás és savas passziválás kezelés
Jól ismert tény,{0}} hogy a rozsdamentes acél korrózióálló. Kevésbé ismert, hogy az acél felületén természetes módon felhalmozódó passzív, krómban gazdag oxidfilm felelős a korrózióállóságért. Ennek a passzív rétegnek a kialakulását passzivációnak nevezzük.
A passziváció természetes jelenség. A passziválás azonban bizonyos ipari technikák alkalmazásával fokozható. Ezek a technikák oxidáló savas kezelést foglalnak magukban. Elmondható, hogy a savas kezelés a legjobb módszer az acél passziválására.
-
Környezeti hőmérséklet és magas hőmérsékletű korrózióállóság
Az acél felületén hő alkalmazásával egyszerű oxidfilm vagy vízkő alakítható ki. Ugyanez nem mondható el egy passzív rétegről. Ha hőt alkalmazunk az acélon, a természetes passzív réteg vastagabbá válik. A hangerő megváltoztatása mellett a színe is megváltozik, ahogy a hőárnyalattól a szürke oxid skálává válik. Ezen látható oxidrétegek eredményeként az acél környezeti hőmérsékleti korrózióállósága csökken.
A kemence alkatrészei olyan rozsdamentes acél alkatrészek példái, amelyek kifejezetten magas hőmérsékleten való működésre lettek kialakítva. A magas hőmérsékletű oxidációval szembeni védelem érdekében ezekkel a vastagabb, tartós, oxidrétegű bevonatokkal vannak rétegezve.
Másrészt azokban az alkatrészekben, amelyek környezeti hőmérsékletű környezetben működnek, elegendő egy vékony átlátszó "passzív réteg" a korrózióállóság céljára.
-
A savas passziválásos kezelés követelményei
Erőteljes oxidációs körülményekkel fokozható a krómban gazdag passzív oxidréteg kialakulása a rozsdamentes acél felületén. Ehhez az oxidálósavas kezeléshez a salétromsav a legalkalmasabb oldószer. Elérhetősége, kényelme és hatékonysága széles körben használt oldószerré teszi az ipari rozsdamentes acél passziválási kezelésében. Más gyengébb oxidáló savak, mint például a citromsav, szintén felerősíthetik a passzivációt.
Ismeretes, hogy a gyártó üzemekből és jó hírű részvényesektől származó acél alkatrészek és gyártmányok teljesen passzívak. Azonban minden esetben vannak kivételek. Például a bonyolult kialakítású és kényes szerkezetű megmunkált alkatrészek passzivációs kezelést igényelhetnek.
